Leírások

Johnson JEG-0900 (2006. 09. 05.)

Elsõ elektromos gitárom...
A történet ott kezdõdik, hogy mint afféle késõn érõ típus, 30 éves koromra elhatároztam, hogy tizenvalahány év masszív akusztikus-akkordozós gitározás után az elektromos gitár lesz a hangszerem. Nosza berontottam az elsõ utamba kerülõ hangszerboltba, és ha jól emlékszem, ez volt a legolcsóbb.
A Johnson akusztikus gitárokkal jó volt a tapasztalatom, ezért nem idegenkedtem a márkától. Ráadásul a gitár küllemébõl megismertem, hogy ez egy Stratocaster, pont olyan, mint amilyenen Jimmy Hendrix játszott Woodstockban, csak az fehér volt.
Egyéb különbségek csak késõbb derültek ki. Ezen kívül a hangja tiszta volt magasabb fekvésben is, a kidolgozása jónak tûnt, látszott, hogy fa és nem hitvány laminált vacak, így ha jól emlékszem 33e HUF ellenében megvásároltam. (Egy Veiger tok, egy Zoom 505II és egy Johnson 30 w kombó társaságában, de errõl késõbb).

Természetesen kipróbáltam a boltban is, ám azon túl, hogy akusztikus Ibanezem után borzasztóan kicsinek és nehéznek találtam, csak azt tudtam konstatálni, hogy önmagában igen vacakul cincog, de az erõsítõbõl jól szól.

Az otthoni ismerkedés után rájöttem, hogy az akusztikus és az elektromos gitár két különbözõ hangszer, ám nagyon tetszett ez az új világ. Kezdetben minden nagyon szép volt.
Szépen szólt, tisztán is, torzítva is, ám késõbb – nyilván a fülem problémája miatt – már nem tetszett annyira.
Amikor zenekarban kezdem vele játszani egyéb problémák is elõjöttek. Igaz, hogy a faanyaga jónak mondható, ezzel szemben az elektronikája borzalmas. Egy két hónap után ki kellett cserélni benne a drótokat, mert az összes kontakthibás volt.
Három forgópotméterével eggyel a hangerõt lehet szabályozni, eggyel a hangszínt, a harmadikkal semmi sem változik, nyilván csak azért van rajta, hogy még inkább hasonlítson az eredeti Stratocasterre – külsejében. Nos ezek a potik kb. fél év után elkezdtek mozogni, recsegni, úgyhogy nem nagyon használtam õket. A hangszedõk meglehetõsen gyenge jelet adtak le, azt is meglehetõsen zajosan. A nyaki és a hídnál levõ hangszedõ szinte teljesen ugyanúgy szólt, de ez nem baj, legalább nem kellett kapcsolgatni, mert az ötállású kapcsoló egyébként is bizonytalan volt.

A Csillagpontos zenei akciónknál kiderült, hogy zárlatos is, ha a szünetekben nem fogtam a húrokat, iszonyatos zajt produkált. Ekkor bizonyosodtam meg arról, hogy ezt a gitárt kinõttem, le kell cserélni, mert komoly dolgokra nem alkalmas.

Ám hogy valami jót is mondjak: nyilván a hû Strato koppintás miatt egy jó felépítésû, jól játszható gitár. A nyak jó kialakítású, kényelmes és ami nagyon fontos: tiszta.
Kiváló kezdõ gitárnak, amikor még nem nyilvánvaló, hogy az ember mennyire veszi komolyan a zenélést.

Tokkal, hevederrel 25e HUF-ért adtam rajta túl, hogy új tulajdonosát szintén bevezesse az elektromos gitár világába. Ezért csak egy netrõl letöltött képet tudok róla mutatni.

Tamás

<< Vissza a leírásokhoz