Leírások
Ibanez Rg350 (2006. 09. 07.)
Ahogy minél mélyebbre jutottam az elektomos gitár rejtelmeibe, egyre világosabbá vált, hogy a szeretett Johnson gitárom nem üti meg azt a szintet, amivel komoly dolgokat lehetne létrehozni. | |||||
Körülbelül egy évvel a gitár megvétele elõtt megszületett a vágy és elkezdõdött a keresgélés. Elõször egy Yamaha AES 620-at néztem ki, melyet 120e forintért akartak eladni. Bár nem tetszett a Les Paul forma, valahogy mégis ilyen gitárt szerettem volna. Viszont találkoztam egy öreg gitárossal, aki minden lehetõ rosszat elmondott a Yamahákról. Jött az Epiphone Standard (Ekkor már tetszett a LP.). Nem rossz hangszer, de nincs rajta tremoló, egyébként pedig bármilyen gyenge is a Johnson, valahogy megszerettem a single "kattogását". Ekkor jött a képbe az Ibanez. Végül is a márkáról jó tapasztalataim voltak, hiszen kb. 15 éve használok egy PF 10-es akkusztikust, és semmi baj nincs vele. Egyedül az Ibanez Superstrat formája nem nagyon tetszett, de elsõsorban jó és sokféle stílusban használható gitárt akartam. A 100e HUF feletti Ibanezekrõl már általában jókat mondtak. Elõször az RG 370 jött a képbe, de azok hangszedõi (PSND) nem nagyon jöttek be. Temérdek tanakodás után eldöntöttem RG 350 lesz belõle. Kipróbáltam, tetszett, megvettem. No, de mostmár nézzük a részleteket. A gitár külleme megkapó (mostmár tetszik a formája is). Kézbe véve rögtön feltûnik a jó súlyelosztás. (Volt a kezemben olyan Vorson, melynek olyan könnyû volt a teste, hogy játék közben bal kézzel folyamatosan alá kellett támasztani a nyakat!)
|
(bocs, nagyon rondán sikerült körülvágni. de még mindig jobb így, mint fehér háttérrel :) | ||||
A nyakat csavarok rögzítik a testhez, mely nem a legkomolyabbnak tartott megoldás, de valahol meg kell hozni a kompromisszumokat, hogy elérhetõ maradjon az ár. Azzal vigasztalom magam, hogyha valami deformáció éri a nyakat, akkor ki lehet cserélni, míg ugyanez egy átmenõ nyak esetében eléggé bajos, ki lehet dobni az egész hangszert (legalábbis a nyakat és a testet) Ezzel szemben a nyak három részbõl áll, ami biztosítja a jobb tartást, és kisebb az esély, hogy idõvel elhajoljon. A szubjektív benyomások után jöjjenek a számok és adatok:
Tremolo:
Az Edge III tremoloról sok jót mondanak a gyári leírások, mivel azonban nekem ez az elsõ Floyd Rose tremolós gitárom, nincs összehasonlítási alapom. Általában meg vagyok vele elégedve. Ha egyszer sikerül behangolni, akkor nagyon jól tart, ritkán kell a finomhamgolóval utánaállítani, ami egyébként nagyon korrektul mûködik. Viszont amikor a gyári 09-es húrokat az általam kedvelt 10-esre cseréltem, egy kicsit meggyûlt vele a bajom.
Hangszedõk:
Az RG sorozat 300-as modelljeit 2006-tól INFINITY pick-upokkal szerelik. A gyári leírás szerint az INF hangszedõk jellgzetessége a harapós és izmos hang, amelyek illenek is egy rock-gitárhoz. Tapasztalataim alapján egy kicsit árnyaltabb a kép.
Mindent összevetve az RG 350 egy jól játszható, kényelmes, többféle stílusban is használható gitár. Tudom ajánlani mindenkinek, aki ilyesmit szeretne. Tamás |