Rólunk

"MI" voltunk, "KORLÁT" lettünk:
Matykó Xénia - ének
Gilicze Tamás - gitár, vokál
Jenei Zsigmond - dob
Vincze "Gery" Gergely - basszusgitár
Vincze "Vincenzo" László - billentyû, (sz)ámítógép

"MI"-t akarunk:
Zenélni, és ezzel valamit elmondani. Nem vagyunk ugyan képzett zenészek, de szeretjük csinálni.
El szeretnénk mondani tapasztalatainkat, érzéseinket, gondolatainkat, ahogyan "MI" látjuk.

Lehet, hogy szélmalomharc, amit folytatunk, de talán nem vagyunk egyedül. Bár könnyûzenét játszunk, de mégsem szórakoztató zenét. Az a legnagyobb gondunk, hogy mindenáron valamiféle kategóriába kéne besorolni magunkat, ez pedig nem nagyon megy.
Könnyûzene? Rendben – hiszen nem elõre és pontosan rögzítettek a dalaink, sohasem játszunk valamit kétszer ugyanúgy. Ha ez a szabadság „könnyû”, akkor vállaljuk. Viszont a szórakoztatást meghagynánk a szórakoztatóiparnak, ha már egyszer a mûvészet behódolt az „entertainment”-nek, hát legyenek együtt boldogok. Amit mi szeretnénk, az valami pre-posztmondern, régivágású, többet akaró, mondanivalót, értelmet, életet keresõ kutakodás. Mindez zenébe ágyazva nekünk valami örömet okozó szükséglet, s hogy másnak mit jelent, azt döntse el mindenki maga.

 

Történetünk képekben:

1. kép
2004. tavasza. Néhány zenerajongó elhitte magáról, hogy õ is képes valami olyat létrehozni, mint a nagyok. Elõször egy fiúzenekar alakult, Vincenzo egy fantasztikus CTK sorozatú Casio-val próbálkozott, Gery akkor már fél éve járt tanárhoz, Tamás pedig nemrégiben vásárolt 30.000Ft-os gitárját és csúcsminõségû 16bites Zoom-pedálját tesztelte. Rögtön Santana - Oye como va-javal kezdtek.
Nekik tetszett.
...
2. kép
Csatlakozott a zenekarhoz Xénia. Ezért fájdalom, de a fiúzenekar megszûnt létezni.
Rendszeres próbákkal, klasszikus feldolgozásokkal (Beatles, Spirituálék, Lionel Richie, Santana), pár hetes munka után már a hozzátartozók is el tudták viselni a "zenét".
...
3. kép
Egy távol-keleti származású dobos is csatlakozott a zenekarhoz, aki megfelelõ trenírozás után bármilyen hangszeren képes játszani. Vincenzo számítógépe és a Buzz nevû zenebuzerátor nászából kiválóan használható dolgok születtek. Õ lett az "alapember", aki mindig pontos, sohasem téveszt és sohasem üt mellé.
Egy hátránya van: nehéz ide-oda pakolni és nem túl elegáns.
...
4. kép
2004 augusztus. Megszületett az elsõ saját kompozíció, a Bemondónõ. Csak Xéniának volt ellenvetése, õ ugyanis nem akar bemondónõ lenni. A zenekarért azonban mindent...
Lehetõséget kaptunk a "csesznekikultúrban" állandó próbákra. Ott volt ám színpad meg keverõpult meg minden! Hetente többször is próbáltunk próbálni. Néha már az odatévedt idegeneknek is tetszett...
...
5. kép
2004. augusztus 20.
Az elsõ fellépés a bakonyszentkirályi népünnepélyen. Néhány sör után mindenki tudta élvezni zenénket. Ez volt az elsõ lépés a világhír felé.
...
6. kép
Második fellépésünk Gyõrben, a Function demoparty keretein belül történt. Érdekesre sikerült...
De nem mehet minden másodikra jól. Mindenesetre sikerrel teszteltük az új Xv2020 hangmodulunkat (stereo hangok! billentésérzékenység! élvezhetõ hangszínek!)
A Bemondónõ nagy sikert aratott.
Rájöttünk, hogy legjobban a saját számainkat tudjuk játszani, mert azoknak olyan a technikai nehézségük, amilyennek "MI" akarjuk. (igen, ekkor még csak a Bemondónõ volt saját számunk...)
...
7. kép
Mivel mindenki azt kérdezte, hogy mi a nevünk, ezért némi tanakodás és vita után az lett.
Sokmindent jelenthet. Elõször is, hogy "MI" vagyunk azok, akik zenélünk.
Azután nem egyértelmû sem a mûfaj, sem a stílus, ezért fel lehet tenni a kérdést:
"MI ez?". Ezen kívül utalni kívántunk zenei mûveltségünkre, melyben eljutottunk a harmadik szólmizációs hangig, bár a fríges dallam még várat magára.
Szerényen kívánjuk megjegyezni, hogy a "MI" a mesterséges intelligenciát is jelentheti.
Félredobott ötletek: testi sugárköszörû, halványkék vesekõ, feelharmónia (Tamás szerint fülharmónia), lilaköd, vödör vazeg.
...
8. kép
Egyre több saját szám született, keressétek meg a letölthetõ zenéink között õket, nincs kedvünk felsorolni mindet...
Egy merész gondolat után elhatároztuk, hogy stúdióba vonulunk és karácsonyra albumot dobunk ki, amibõl jól meggazdagodunk és jó lesz nekünk.
A stúdió a dobosunk volt. Vincenzo szobájában (anyu szerint süketszoba) volt a fõhadiszállás. Érdekesre sikerült kölcsönkeverõvel, kölcsönmikrofonnal...
Néha a keverõt kihagytuk a láncból a tisztább hangzás kedvéért.
Ez lett a "Karácsonyi ajándék", fogadjátok szeretettel mert jövõ karácsonyra is ezt kapjátok.
utólagos megjegyzés: elfogyott a limitált példányszámú elsõ kiadás.
...
9. kép
2004. Karácsonya után egy kétállomásos turnén vettünk részt, elõször a Veszprémi Börtönben adtunk zártkörû koncertet, nem volt olyan rossz, hogy ne engedtek volna ki.
Cseszneken pedig elõszilveszteri bulit tartottunk-nagy sikerrel.
...
10. kép
Új technikai eszközök (Digitech Rp300R, Digitech Bp80, Shure mikrofonok, Behringer UB16022fxpro) használatbavételével kiderült, hogy a korábban felvett számaink eléggé vacakul szólnak. Ezért 2005. február elején ismét stúdióba vonultunk-erre szükség is volt, mivel korábbi próbatermünkbõl a takarítónéni folyamatos elfoglaltsága miatt el kellett költöznünk.
...

Folytatás:

11. kép.
Egyre több saját dal született, ráéreztünk a semmibõl teremtés szépségére, és nem utolsó sorban arra, hogy a saját dalaink tényleg olyanok lehetnek mind technikailag, mind a hangzásban, amilyennek MI szeretnénk. Ekkor született a Szokol, a Dal, a Nekem való.
...
12. kép
Low-budget beruházásként saját hangcuccot szereztünk, mely a meglévõ keverõbõl, egy használ Technics hifi erõsítõbõl és a virágkorát a ’80-as években élõ két Videoton hangfalból állt. Elsõ saját próbatermünket a bakonyszentkirályi parókia padlásterében építettük ki. Jól éreztük magunkat, mert végre teljesen egyedül lehettünk, csak egymáshoz kellett alkalmazkodnunk (ami önmagában sem volt kis feladat). Ekkor csatlakozott Ági a zenekarhoz, aki rövid idõ alatt teljes értékû tagjává lett a zenekarnak.
...
13. kép
2005. május 23. Fellépés Cseszneken, a falunapon.
Elõzenekarunk (bár ez így erõs túlzás – mert a zenekar ugye nem egy emberbõl áll) Márió volt, a harmonikás. A koncert jól sikerült, a videófelvétel letölthetõ a honlapról.
...
14. kép
Lehetõséget kaptunk a Csillagpont református ifjúsági találkozón való részvételre, úgy is, mint fellépõ zenekar, de hárman az ottani nagyzenekarban is játszhattunk.
Sok készülõdés és szervezés elõzte ezt meg, de megérte, mert fordulópontot jelentett a zenekar életében. Elõször állhattunk nagyszínpadon, profi hangosítással, igazán jó körülmények között, és elõször volt velünk szemben nagyobb létszámban értõ közönség, aki „vette” a dalainkat, és elõször volt mögöttünk élõ dobos Bereczky Bence személyében, aki másfél próba után remekül ledobolta a számainkat.
Ennek ellenére a koncertünk nem sikerült valami jól, talán nagy volt az izgalom, vagy a bizonytalanság, hogy elõször játszottunk igazi dobossal…
Mindegy… Mindenesetre sokat tanultunk belõle.
...

A folytatás megtaláljátok a Hírek között.<-->